49-kor…
Miközben a fiam az irodájában ült, és azt hitte, hogy biztonságban van az élete,
Aláírtam a papírokat.
És nélküle?
Minden kezdett szétesni.
Azon az estén megjelent a lakásomban.
Dühös. Kétségbeesett.
„Mi a baj?” – kérdezte.
Nyugodtan néztem rá.
– Harmincszor ütöttél meg – mondtam.
– És szerinted én vagyok a baj?
Megpróbálta igazolni magát.
Azt mondta, én provokáltam.
Ekkor halt meg bennem valami örökre.
„Mit akarsz?” – kérdezte.
Egyenesen a szemébe néztem.
„Azt akarom, hogy péntek előtt elmenj. Azt akarom, hogy szembenézz mindennel, amit tettél. És azt akarom, hogy emlékezz minden számra egytől harmincig…
