amit tettél. És azt akarom, hogy emlékezz minden számra egytől harmincig… mielőtt újra felemeled a kezed.”
Egy héttel később az élete darabokra hullott.
Felfüggesztették a munkájából.
A felesége elment.
A ház eltűnt.
A kép, amit felépített?
Vele ment.
Három héttel később… visszatért.
Nem az az ember volt, akinek hittem magam.
Mint egy ember, akinek nincs mi mögé bújnia.
„Segíts nekem” – mondta.
Nem kérek bocsánatot.
Csak „segíts nekem”.
Így hát megadtam neki az egyetlen segítséget, ami számított.
„Egy munka” – mondtam. „Építőipari munka. Reggel 6-kor. Nincs diploma. Nincsenek rövidebb utak.”
Úgy nézett
