Soha senki nem kérdezte meg, mi van benne. Én sem. Az anyám sem. Még ő – a felesége – is régen megtanulta, hogy ne kérdőjelezze meg bizonyos határokat. De azon a napon valami más volt. A kíváncsiság legyőzte a csendes félelmet, amivel megtanult együtt élni.
Előző nap átkutatta az irodáját.
Se dokumentumok. Se pénz. Semmi, ami megmagyarázná, hová ment, vagy miért lett ennyire távolságtartó. Csak ugyanaz a tárgy, gondosan becsomagolva, oda helyezve, ahol a fontos dolgokat tartják. Ez a hiány – a magyarázatok, a normalitás hiánya – jobban aggasztotta, mint maga a tárgy.
Amikor
