Mire a levelek hullani kezdtek, a tető tele volt velük. Az emberek nyugtalanok voltak. Néhányan őszintén féltek. A legtöbben meg voltak győződve arról, hogy az idős asszony végleg elvesztette az eszét… mígnem beköszöntött a tél.
Először a falusiak csak csendben figyelték. Aztán elkezdődött a mormogás.
„Észrevetted a tetejét?”
„Igen. Amióta a férje elhunyt, azóta nem ugyanaz az ember.”
Miután férje egy évvel korábban meghalt, az asszony mindenkitől visszahúzódott. Keveset beszélt, magában tartotta magát – és most ez a furcsa, szinte fenyegető építmény magasodott a háza fölé.
Minden nap újabb karók
