Egy idős asszony egész nyarat és őszt azzal töltött, hogy éles facövekeket javított a tetején. A szomszédok meg voltak győződve arról, hogy elvesztette az eszét… míg végül beköszöntött a tél.

pontos szögben kihegyezte. Lassan és módszeresen helyezte el őket, ügyelve arra, hogy szilárdan rögzítve legyenek. Ismerte a tetőt – minden gyenge pontját, minden olyan helyet, amely megerősítésre szorult.

Végül valaki összeszedte a bátorságát, és egyenesen megkérdezte tőle.

„Miért csinálod ezt? Félsz valamitől?”

Nem tűnt védekezőnek. Nem tűnt zavartnak. Egyszerűen felnézett, és nyugodtan válaszolt:

 

„Ez az én védelmem.”

„Kitől védelmet?” – kérdezték.