kezdett. Aztán visszajött a telefon.
Joselyn hangja halkabb volt. – Itt vagyok.
– Felelhetsz – mondtam. – Nem fogok kiabálni. Soha életemben nem kiabáltam veled. Ma nem kezdem.
– Apám azt mondta, tudtad – mondta. – Azt mondta, aláírtad, majd meggondoltad magad.
„Tudom, mit mondott neked. Tudom, mit mondott az anyádnak. Tudom, mit mondott valószínűleg Bryce-nak. Az igazat mondom. Apád ügyvédje felhívhat engem. Tíz percbe telik ellenőrizni.”
Olyan teljes csend honolt ebben a beszélgetésben, hogy hallottam a mosogatógép hangját a konyhájukban.
– Négyes – mondtam. – Ez az utolsó dolog, amit mondani fogok.
Lehunytam a szemem.
„Bryce, Joselyn, tizennégy órát
