Öt év otthon
Amikor apám megbetegedett, mindenki ugyanazt mondta.
– A család egységes lesz.
Hittem nekik.
Harminckét éves voltam, egy kis lakásban éltem, amit szerettem, és volt egy munkám, amin évekig keményen dolgoztam. Virágok voltak az ablakpárkányomon, hétvégi programjaim voltak a barátaimmal, és egy életem, amiről végre úgy éreztem, hogy igazán az enyém.
Aztán jött apa diagnózisa.
Eleinte kezelhetőnek tűnt. Néhány orvosi látogatás. Apró életmódváltás. Néhány nehéz hónap. De a nehéz hónapok nehéz évekké váltak, és mielőtt még felfoghattam volna, mi történik, összepakoltam, visszamentem a régi szobámba, és azzá a személlyé
