keresései során mindig ugyanazokat a régi képeket látja: nagy, különálló, négyszobás házakat, amelyekben egy vagy két idős ember lakik. „Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen saját otthona” – mondja –, „de helytelennek tűnik, hogy a családoknak kevés a helyük, és a fiatal újonnan érkezők ragadnak, miközben egész házakat alig használnak.” Anne szerint nem a hibáztatásról van szó, hanem a hatékonyságról. A lakáskínálat alig növekszik, miközben az eloszlás egyre egyenlőtlenebbé válik.
Az ígéret erősebbnek hangzik, de a tétlenség még erősebb. Anne tudja, hogy a szavai kemények. Az emberek kisebb lakásba költözésének gondolata ellenállásba ütközik.
