tőlük, mégsem találja sehol a helyét. „Ezért logikus, hogy az újraelosztáson gondolkodunk” – mondja. „Nem haragból, hanem szükségszerűségből.”
Egy kellemetlen kérdés, amire továbbra sem kapunk választ. Anne nem biztos benne, hogy a kényszerű leépítés a legjobb megoldás-e. De azt biztosan tudja, hogy a tétlenség már nem járható út. „Minden megoldás árt valakinek” – mondja. „Az egyetlen kérdés az, hogy kinek?” A fiatalok szenvednek a legjobban ebben a helyzetben. És amíg ez így marad, az elégedetlenség növekedni fog. „Nem kérek luxust” – vonja le a következtetést Anne. „Csak a kezdetet kérem.”
Mit gondolsz Anne
