az első autóm, miközben két koszorúslánya pár méterrel arrébb állt, és úgy tett, mintha csodálná a virágdíszeket.
Talán négy másodperce álltam már azon a köves járdán.
Egy gyöngyházszürke ruhát viseltem, amit egy anchorage-i varrónő varrt nekem. Ingridnek hívták, és már tizenegy éve jártam hozzá. Egyszer azt mondta, hogy úgy tudna kinézni, mint egy nő egy negyvenes évekbeli filmplakátról, ha abbahagynám a görnyedt ülést, mint egy fáradt könyvelő.
Azon a napon megpróbáltam nem görnyedni.
A bal kezemben egy kis bársony ajándéktasakot tartottam. Benne egy bőrdoboz volt. A bőrdobozban egy pár platina
