beszélgettünk a pénzügyeinkről, mint egy nő, aki tégláról téglára épített múzeumot mutogat az unokáinak.
Marina mellém ült, és nagyon keveset szólt. Nem is kellett volna. A számok azt mondták, amit a számok mondtak.
Végül Dana becsukta a mappát.
„Desiree” – mondta –, „szeretnék bocsánatot kérni a múlt pénteki telefonhívásomért. Hagytam, hogy egy olyan nő nyilvános bejegyzése, akivel soha nem találkoztam, befolyásolja a cégről alkotott képemet, amelynek átvételére nyolc hónapig készültem. Nem kellett volna ezt tennem.”
„Én is feltenném ugyanezt a kérdést” – mondtam. „Ne kérj bocsánatot.”
„A tervek szerint 21-én zárunk. A vonal
