is” – mondtam –, „október 14-én 185 000 dollárt utaltam át a Hollanderék számlájára. Az átutalás fedezte a fogadóterem teljes költségét, beleértve az étkeztetést, a szokásos virágokat, az eredeti kvartettet, a bárcsomagot és a szerződésben foglalt étkezést. A nyugta a bankomban van. Vivien Tate-nek ugyanekkora összegű letétje van a nyilvántartva. A terem ajándék volt tőlem mindkettőtöknek. Sajnálom, hogy nem szóltam. Azt hittem, Bryce büszkeségét védem. Ez hiba volt.”
Valaki élesen beszívta a levegőt. Nem tudtam, ki.
„Másodszor” – folytattam –, „a fennmaradó 74 000 dollár nem a helyszín számlája, és soha nem is volt
