a kulcscsontom.
– Lehet, hogy a régi megszokott rutinod már nem egészen tartja a lépést a dolgokkal, Evelyn – mondta, és odahajolt, hogy megszagolja a mosogató sarkát.
Délre a nyolcvankét dolláros vízszámla ott hevert a fiam és köztem a sárga formica konyhaasztalon. Arthur a bögréjét fogta a kezében, és úgy bámulta a feketekávét, mintha a jelzáloghitelének válaszai a zaccba lennének írva.
Megdörzsöltem az alkarom belső oldalát, ahol tartós, száraz forróság kezdett bekúszni a bőröm alá.
– Clara azt mondja, hogy tegnap két órát súroltad a szegélyléceket – mondta Arthur, miközben továbbra is az asztalra
