szegezte a szemét. Felnyúlt, hogy megdörzsölje a tarkóját, a gallérja kicsit túl nagynak tűnt rá.
– A házat ki kell takarítani, Arthur – mondtam. – Így vigyázok rá, mióta apád meghalt.
– Csak segíteni akar – mondta, és hangja arra a halk, védekező hangnemre váltott, amit mindig is használt, amikor a felesége a szomszéd szobában tartózkodott. – Talán hagynod kellene, hogy ő végezze el a nehezebb házimunkát.
A tó felől fújó szél már három óra felé barnára festette a juharfaleveleket, amikor Jean üvegezett verandáján leültem. Kamillateát töltött a barna kerámiakannájából, lassú, de biztos mozdulatokkal.
– Téped a
