úgy nézett rám, mintha vitába szállnék vele. Amikor csendben maradtam, megfordult és végigment a folyosón, cipője sarka kopogott a tölgyfa padlódeszkákon.
Délután két órakor a ház csendes volt, leszámítva a hűtőszekrény halk zümmögését. Lesétáltam a keskeny falépcsőn a pincébe, eltökélten, hogy elhozom a tartalék zöld fürdőlepedőket a cédrusfa ládából a régi szárítógép mellett.
A falépcsők nyikorogtak fehér bőr ortopéd cipőm alatt; ez a hang általában megnyugtatott, de ma túl hangosnak tűnt.
A levegő odalent mindig mosószappan és száraz beton szagát árasztotta, de ma szokatlanul nehéznek, szinte nedvességtől
