a kulcscsontom.
Clara lesimította a kék anyag sarkát, ujjai a szegélyen időztek.
„Csak azt szeretném, ha friss lenne az otthonunk, de te folyton ezeket a nyirkos dolgokat hagyod itthon” – mondta.
„Mindig beteszem őket a kosárba, ha elkészültek” – mondtam.
Clara elmosolyodott, bár tekintete kifejezéstelen maradt, miközben ismét gyorsan megfordította az óráját.
– Óvatosnak kell lennünk a mosással – mondta Clara, tekintetét a vörös csuklómra sikítva. – Arthur szerint a vízszámla ebben a hónapban nyolcvankét dollár volt.Nem válaszoltam neki, de a bőröm viszketni kezdett az ujjam alatt.
Még egy pillanatig állt az ajtóban, és
