voltál az.” Nekidőltem az ajtófélfának, hirtelen elfáradtam, amit nem tudtam megmagyarázni.
– Igen – mondtam halkan. Hátralépett egyet, mintha az igazság fizikailag sújtotta volna. – Kifizetted? – kérdezte, most már sokkal halkabb hangon. – Évekkel ezelőtt elkezdtem segíteni nekik – válaszoltam. – És amikor rájöttem, mennyi mindent kell még tenni… egyszerűen leállítottam. – Miért nem mondtad el senkinek? – Mély levegőt vettem. – Mert nem arról volt szó, hogy bárki is csodálna engem, Claire. Hanem arról, hogy ne veszítsék el ezt a házat. – Úgy nézett rám, mintha idegen lennék. Egy pillanatra azt hittem, megint sikítani kezd. Ehelyett megfordult, lement a
