írta.
Drága Klárám,
Ez az óra abban az évben állt meg, amikor anyád meghalt. Sosem javítottam meg, mert arra emlékeztetett, hogy az idő megtörhet, de a szerelem nem.
Időt adtál nekem, amikor nekem olyan kevés volt belőle.
Semmi pénz nem kárpótolhat mindezért. De remélem, az örökségem lehetővé teszi, hogy legalább egy részét visszaszerezd annak az életnek, amit megmentettél nekem.
Ne engedd, hogy a keserűség beférkőzzön a szívedbe.
Élj, szerelmem.
Ez lesz az utolsó ajándékom.
Minden szeretetemmel,
Közeli
A levelet a mellkasomhoz szorítottam, és hangosabban sírtam, mint egy temetésen.
Hetek óta
