hallottam az ajtón.
Amikor kinyitottam az ajtót, egy idősebb férfit láttam állni a verandán, sötét kabátot viselt, és egy bőr aktatáskát cipelt a hóna alatt.
– Clara Bennett? – kérdezte.
— Nem.
„Harold Whitman a nevem. Én voltam az apád ügyvédje.”
Összeráncoltam a homlokomat.
– A végrendeletet már felolvasták.
Lassan bólintott.
– Igen. Egy másik ügyvéddel.
Volt valami a hangjában, amitől hevesebben vert a szívem.
– Bejöhetek?
Második testamentum
A konyhaasztalnál ültünk, és a törött óra közöttünk feküdt.
Mr. Whitman ránézett és szomorúan elmosolyodott.
– Azt akarta, hogy ezt te kapd meg először – mondta.
– Miért van ez?
