a sötétkék öltönyömben, amit az Aspenwood-i megbeszélésen láttam. Töltöttem magamnak egy Cabernet Reserve-t.
Alaszkai idő szerint nyolc órakor, keleti idő szerint tizenegy órakor felhívtam a fiamat.
A második csörgésre felvette. „Anya.”
Hallottam Joselynt a háttérben, tiszta, rekedtes hangja valahonnan a közelből jött.
– Bryce – mondtam –, kapcsold be a hangszórót.
„Anya.”
„Kapcsold be a hangszórót. Joselynnek hallania kell ezt. Mindenki másnak a szobában is.”
Katt. A hívás hangja megváltozott.
A második hang azt mondta: „Én vagyok.”
Joselyn nyugodtnak tűnt. Professzionálisnak. Mint egy fiatal nőé, akinek az anyja azt mondta, hogy mindjárt megnyer
