fényében.
– Arthur – mondtam, és leültem vele szemben a fa székre.
Nem nézett fel az újságokból, bár hüvelykujjával végigsimított a gázszolgáltató lejárt fizetési határidejű értesítésének szélén.
„Letettem a tiszta törölközőket a padlóra, a szénakna mellé?” – kérdeztem.
– Miért tenném ezt, anya? – kérdezte Arthur színtelen hangon.
„Mindannyian a nedves sarokban ülnek” – mondtam. „Meg fognak penészedni, ha ott maradnak.”
Hosszú, lassú sóhajt hallatott, ami inkább nyögésnek hangzott, a vállai kicsit lejjebb süppedtek.
„Clara csak próbál spórolni a vízzel, anya, vissza kell fognunk, ahol tudunk” – mondta.
„A víztakarékosság nem azt jelenti, hogy tiszta ágyneműt kell
