tenni a koszos pince padlójára” – mondtam.
Arthur végre rám nézett, fáradt és vérben forgó szemekkel.
– Csak segíteni próbál neked tisztán tartani – mondta Arthur, hangja védekezővé és rövidre húzódott. – Amúgy sem kellene aggódnod a mosás miatt.
„Negyven éve mosom a saját ruháimat ebben a házban” – mondtam.
– Talán egy kicsit nehezebb nyomon követni a dolgokat – mondta, és ismét a gázszámlára fordította a figyelmét.
Ott ültem, és néztem, ahogy szépen sorakoztatja a borítékokat a laminált asztalon. Nem szólt többet egy szót sem, és a konyhában egyre súlyosabb csend lett.
Tíz órára teljesen sötét
