vonta be a tükröt. Nyúltam a fa állvány felé egy száraz mosdókesztyűért, de az ujjaim csak hideg, üres csipeszeket találtak.
Clara belépett a fürdőszoba ajtajába, ezüst órája hangosan ketyegett a kis résen, miközben igazgatta a fémszíjat. Áthajolt mellettem, felvette a kék pamuttörölközőt, amit előző este használtam, és egy ügyes, begyakorolt mozdulattal visszaterítette a fogasra.
– Ez tökéletesen megfelel majd egy másik napra, Evelyn – mondta Clara, és hangja azzal a magas, édes hangon emelkedett, amit akkor használt, amikor segíteni akart.
– Még mindig nyirkosnak érzem – mondtam, és ösztönösen felemeltem a kezem, hogy megpaskoljam
