levest ehet azokon a napokon, amikor a legjobban szenved, és milyen zene nyugtatja meg, amikor a fájdalom feldühíti. Megtanultam megbocsátani egy rémült férfi keserű szavait, aki gyűlölte azt a tényt, hogy segítségre van szüksége.
Voltak esték, amikor végre sikerült elaltatnom, egyedül ültem a konyhában lekapcsolt villanynál, és csendben sírtam, arcomat a kezembe temetve.
De amikor apa hívott, mindig eljöttem.
A leghangosabb könnyek
Élete utolsó hete furcsán csendes volt.
Tovább aludt. Kevesebbet beszélt. De amikor nem aludt, olyan arckifejezéssel nézett rám, amit nem tudtam leolvasni.
Egyik este odajött hozzám.
– Klára – suttogta.
