– Itt vagyok, apa.
Az ujjai a kezemben vékonyak és hidegek voltak.
– Túl sok mindenről lemondtál.
Megráztam a fejem.
– Ne mondd ezt.
- De megtetted.
– Azt tettem, amit akartam.
Könnyek szöktek a szemébe.
– Azt tetted, amit a szerelem tesz.
Ezek voltak az utolsó világos szavai, amiket hozzám mondott.
Amikor elment, a ház túl csendes lett. Öt éven át minden hang az övé volt: a széke nyikorgása, az orvosi berendezések sípolása, a nevem halk suttogása a hálószobából.
Semmi sem maradt.
Vanessa feketében érkezett a temetésre, még mielőtt kiszállt volna az autóból, egy zsebkendőt
