vitt magával. Szerettei karjaiba omlott, valakinek a vállán sírt, és mindenkinek bizalmasan elmondta, mennyire elviselhetetlen volt számára „apja” elvesztése.
Megvigasztaltuk őt.
Azt mondták neki, hogy milyen szerető lánya.
A koporsó mellett álltam, túl fáradt voltam ahhoz, hogy bárkit is kiegyenesítsek.
A fájdalom teljesen kimerített. Már nem volt erőm küzdeni.
A végrendelet felolvasása
Egy héttel később találkoztunk egy ügyvédi irodában a városközpontban.
Az ügyvéd fiatal, elegáns és visszafogott volt. Olyan hangon olvasta fel a végrendeletet, amitől a családunk egy egyszerű üzleti megállapodásnak tűnt.
A ház Vanessának jutott.
Apa megtakarításai Vanessához kerültek.
